Beszámoló Erasmus+ erdélyi utazásunkról

2023. szeptember 10. vasárnap

A sok-sok tervezgetés, megbeszélés, szervezés, intézkedés után elérkezett a nagy nap: az Erasmus+ nyertes pályázatunk eredményeként megtervezett utunk első reggele. 2023. szeptember 10-én, vasárnap reggel 7 órakor indultunk Veresegyházról. Az utunk végig nagyon sima volt, a gyerekek hangulata kitűnő, a határátlépés gyors.

Megálltunk a Királyhágónál, ahol máris lenyűgözött minket a természeti környezet. Következő megállónk Kalotaszentkirály volt, ahol a faluban sétálva kerestük az erdélyi mintakincs megjelenési formáit. A füzetek is előkerültek, előbb alaposan áttanulmányoztak a gyerekek a lehetséges mintákat, majd le is rajzolták a hagyományos oromdíszeket.

A rajzok befejezése után ellátogattunk a falumúzeumba, ahol egy kedves hölgy, Ilonka néni mesélt a régi erdélyi életről. Betekintést nyerhettünk a régi parasztházak világába, a falusi ember elfoglaltságaiba, láthattuk használati tárgyait, bútorait, népviseleti ruhadarabjait.

A kiállított tárgyak között fellelhetőek a kender megmunkálásához, szövéshez, fonáshoz szükséges eszközök, a házikenyér sütéshez szükséges tárgyak, cserépedények, de még a szilvalekvár főzéséhez szükséges rézüst is.

Ezután meglátogattuk a gyönyörű református templomot is, ami nagyon lekötötte a gyerekeket, sokat kérdeztek Ilonka nénitől. Mindannyian rácsodálkoztunk a hatalmas, harangszerű búzakoszorúra, a sosem ismétlődő képeket rejtő kazettás mennyezetre, valamint a padokra, amelyeket meghatározott rendben foglalhattak el a templomba igyekvők.

Maga a templom a XIII. században épült. Az 1848-as tűzvész után alapos felújításra volt szüksége. A 200, népi motívumokkal díszített, kazettából álló mennyezetét csak 1994-ben állították helyre.

Végül újabb utazás után megérkeztünk a szállásunkra, Tordára.

2023. szeptember 11. hétfő

A napot a reggelivel kezdtük Tordán, utána átutaztunk Korondra, ahol a délelőttöt a „székely gyémánt”, az aragonit jegyében töltöttük. 

A korondi Csiga-domb a Kárpát-medence legnagyobb aragonit előfordulása. A három hajdani bányászati sziklás térszín 1980 óta országos védettségű földtani rezervátumba tömörül. A Csiga-domb kora 30-40000 évre becsülhető. Jelenleg persze a kitermelés miatt már nem csiga alakú ez a felszíni képződmény, a nevét azonban megőrizte. A Csiga-dombot felépítő meszes forrásüledékek nagy része kristályszerkezet nélküli travertin kéregződésekből áll, buborékosak, aprózódó, sokszor agyagos, beékelődésekkel tarkítottak.

Egy fantasztikusan lelkes, elhivatott vezetőt kaptunk magunk mellé, aki rengeteget mesélt a bányáról és az aragonit születéséről. Beszélt a helyi gyógyvíz – amely a beszédes nevű Unicum-forrásból származik - különleges hatásairól, láthattuk ennek medencéjét is, mellett egy kis pihenőszigettel. Utána másztunk fel az egykori fejtés helyére. A gyerekeket lenyűgözte, hogy sóval vastagon borított kavicsokon jártunk, megcsodálták a gyönyörűen kristályosodott aragonitsávokat a mészkőfalakon, és persze a forrás volt a legnépszerűbb, aminek a vizét mindenki megkóstolta - hihetetlenül sós és ízes volt a víz.

Szomorú része volt a történetnek a meggondolatlan, dinamittal történt bányászati kísérletek, amelyek eredményeképpen az aragonit szétaprózódott, és a forrás bő vize is majdhogynem elapadt.

Felmentünk a kilátóba is, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk. Ezután még lementünk az aragonitmúzeumba is. A székely gyémántnak is nevezett ásvány törékenysége miatt faragásra nem volt alkalmas, de csiszolással szép dísztárgyakat készítettek belőle: íróasztali készletet, hamutartót, vázát, tálakat. Ugyancsak ebből készült a korondi római katolikus templom 2 szenteltvíz tartója is (1 méter magas, 60 cm széles, amiket Knop Vencel, az aragonitcsiszoló üzem tulajdonosa adományozott a korondi katolikus közösségnek).

Egy igazán finom ebéd elfogyasztása után egy fafaragó mesterhez mentünk Korondra, aki látványos bemutatót tartott egy fakupa kialakításáról. Bár mindenki csupa fűrészpor lett, egy kicsit sem bántuk... 

Ezután egy keramikusműhelybe mentünk, ahol az agyagedények születését is láthattuk, majd sok érdekes tudnivaló hangzott el az agyag megformálásának művészetéről, a különféle formákról, a vidékre jellemző díszítésről, a hagyományos mintákról. 

Bár már mindenki jól elfáradt, az utolsó aznapi program, a taplász bemutatója teljesen lenyűgözte a gyerekeket. A világ összesen két élő taplógomba-megmunkáló mesteréből az egyik mesélt nekik a munkájáról, és közben néhány gyakorlott mozdulattal megtisztította a taplógombát, és már el is kezdte húzogatni, formázni, vékonyítani. Elképesztő látvány volt, ahogyan a kis taplógombából néhány perc alatt elkészült egy csodálatos kalap. A gyerekek megtapogathatták a tisztított taplógombát (kiderült, hogy hihetetlenül selymes és puha), többen emlékbe is hoztak egy-egy darabot. 

Ezután már csak a szállásig kellett buszoznunk (többen megjegyezték, hogy már mostanra olyan lett a busz, mint egy második otthon), ahol nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. 

A nap folyamán többször volt lehetőség valami apróságot vásárolni, a gyerekek nagyon boldogan választották ki a kis ajándékaikat a családjaiknak.

Ahogy az egyik fiúcska mondta: "Zsebünk üres, de szívünkben vidámság bujkál."

2023. szeptember 12. kedd

Napunkat Korondon kezdtük, majd a parajdi sóbánya felé vettük az irányt. 

A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótörzs maga 1,2 km × 1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 méter mélységbe gyökerezik. Több száz eljövendő év kibányászható sóját rejti magába, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája.

A parajdi sót már a 15. századtól kezdve „székely sónak” nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek (= „Sóvidék”), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.

A bánya maga elképesztő méretű, például saját, sóba vájt kápolnája van. Itt költöttük el a reggelit, aztán hosszasan csodáltuk a gigantikus falakat. 

Ezután Csíkszeredára utaztunk, keresztül a Hargitán. Szeredán megnéztük az ottani Waldorf-iskolát, megosztottuk egymással tapasztalatainkat, mindennapjaink nehézségeit és szépségeit, majd az ottani nyolcadikosokkal együtt táncházon vettünk részt. Mindenki két teljes órán át ropta a táncot, a végére pedig már mindegy volt, hogy veresegyházi vagy szeredai iskolás kerül-e párba, mindenki örömmel mosolygott a másikra. 

Egy nagyon kalandos utazás után estére értünk a szállásunkra, Kézdialmásra, ahol elmondhatatlanul kedvesen fogadtak minket.

2023. szeptember 13. szerda

Kézdialmáson kezdtük a napot, és pazar reggeli után indultunk el Sepsiszentgyörgyre, az ottani Waldorf-iskolába. Ott ismerkedtünk, dalt tanultunk, majd egy közös játék (métázás) következett.  Innen indultunk ebédelni Csernátonba, ezután átbuszoztunk a Haszmann Pál Múzeumba, ahol először egy kedves hölgy mesélt a gyerekeknek a múzeumról,majd egyedül fedezhették fel a múzeumot és az azt körülvevő rengeteg látnivalót (skanzen, járművek, székelykapuk stb.).

„A múzeumalapító Haszmann Pál tanítói-tanári állomáshelyei hagyományokban, tárgyi emlékekben gazdag felsőháromszéki falvak voltak, és azoknak székely közösségei szívesen bocsátották rendelkezésére az évszázados okmányokat, feljegyzésre méltó szellemi hagyatékot és értékes tárgyi, néprajzi anyagot. Gyűjteménye egyaránt felölelt őskori leleteket, numizmatikai anyagot, hagyományos mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, népi bútorokat, szőtteseket, hímzéseket, népi és díszkerámiát, üvegholmit, ásvány- és kőzetgyűjteményt, okmányokat, könyveket, régi fényképeket, gyászjelentőket, bélyegeket, a gazdálkodás tárgyi emlékanyagát stb.” (Forrás: Wikipedia)

A gyerekek a múzeum felfedezésével párhuzamosan kisebb csoportokban felváltva egy kis famalacot faragtak egy székely mester irányításával, valamint a parkban található székelykapuk mintáit rögzítették a füzetükbe.

 Ezután visszatértünk a szállásra a vacsorára, amelyet a hagyományos erdélyi kürtőskaláccsal zártunk.

2023. szeptember 14. csütörtök

Egy újabb fantasztikus reggeli után hosszú útra indultunk, már lassanként a hazafelé irányba haladva. Egy hosszabb buszút és ebéd után Szejkefürdőre mentünk, ahol egy dombra régi székelykapuk során áthaladva lehet felérni, fent pedig a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremléke található.

Orbán Balázs a Székelyudvarhely melletti Székelylengyelfalván, ősi székely család fiaként látta meg a napvilágot. Székelyudvarhelyen végezte tanulmányait, míg az 1846-os év tavaszán az otthoni tájat maga mögött hagyva vándorútra indult, és széltében-hosszában bejárta Székelyföldet. Meglátogatott minden egyes települést és a látnivalókról, illetve a természeti kincsekről pontos jegyzeteket és fényképeket is készített. 1868 és 1873 között jegyzetei nyomtatásban is megjelentek A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címmel.

Gyermekei nem születtek, így a székely népre hagyta hatalmas és időtálló művét. Utolsó kívánságának megfelelően Szejkefürdőn temették el. Sírja elé 17 székelykapuból álló sort emeltek, amelyből az utolsó az övé volt.

Lenyűgözött bennünket a székelykapuk sokfélesége, hasonló, mégis teljesen eltérő mintakincsük, színeik, formáik. 

Ezután pár perc alatt átsétáltunk a Mini Erdély parkba, ahol a legszebb, leghíresebb erdélyi épületek kisebb másolata található. A szabadtéri kiállítás Erdély több mint 80 legjelentősebb várának, erődtemplomának, kastélyának és más műemléképületének makettjét mutatja be, köztük pedig egy emberléptékkel is bejárható vár is megtalálható.

A park megtekintése után visszaültünk a buszba, és egy utolsó mintagyűjtési lehetőségre megálltunk Korondon, majd Torda felé vettük utunkat.

2023. szeptember 15. péntek

Erdélyi utazásunk utolsó napján fő programunk a Tordai-hasadék bejárása volt. A hasadék egy igazi természeti csoda, amelyben minden egyes lépés egy hihetetlen élmény. Jókai Mór például így ír róla:

„A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építészet pillérei állnak el a falaktól, amiknek ormozata ma is a münsterek cifra, fantasztikus párkányzatát mímeli.”

Hihetetlen szerencsénk volt az időjárással, mert bár előző este biztos esőt jósoltak délelőttre, verőfényes napsütésben vághattunk a hasadék bejárásának. Útközben állandóan rácsodálkoztunk a mészkőből született csodákra, az üledékes kőzetek csíkjaira, a barlangokra, a sárkánypikkelyhez hasonló lépőkövekre. 

A Tordai-hasadék méltó lezárása volt szép élményekkel teli utazásunknak. 

Köszönjük az Erasmus+ pályázati lehetőség intézményének, megalkotóinak, támogatóinak, elbírálóinak, hogy ajándékként kaphattuk ezeket a gyönyörű napokat, és életre szóló élményeket szerezhettünk!